Peti Belgiumba megy

Mint minden másnak, ennek a félévnek is eljött a vége. Június 25-én pénteken fogtam magam és a böröndjeim, hogy indulhassak Hollandiába, ahonnan a repülöm jött. Minden utazási élményt nem írok le, mert hosszu lenne és személyesen mesélve hatásosabb is.

Nem is nagyon tudom mit írjak ide a végére. Azt tudjátok, hogy nagyon jo volt. Láttátok hogy sokfelé jártam, és rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Azt pedig tanál néhányan gondoljátok, hogy egyben nagyon nehéz is volt. Család, Barátnö, Barátok nélkül.

De ezeknek most vége. Hazajöttem, és visszaköltöztem a jo öreg koliba. Eddig sem lehetett panasz a szobatársaimra, de most aztán ;)

A képválogatás már elkészült, élménybeszámolora készen állok. Aki még hátra van az államvizsga, annak egy kalappal; aki már tul van rajta, annak pedig gratulálok! Örülök hogy olvasgattátok a blogot, még ha ugy is irtam, ahogy :)

Mindenkinek szép nyarat, és jo pihenést!

Egy honapi korházi kezelés, és járogipsz után ujra itt vagyok. Már éppen tudom mozgtani annyira a kezeimet, hogy pötyögjek valamit.

Na jo, nem egészen így volt, csak nagyon 'elfoglalt' vagyok mostanság. Tudjátok  sok tanulás elviszi az idöt. :)

Na akkor egy kis helyzetjelentés. Ide bökök egy képet, amin láthatjátok hogy melyik városokban jártam mostanában. Ahozzám hasonlo térkép-analfabétáknak egy kis segítség: Franciaország (Párizs, Lille, stb...), Anglia (London), Luxemburg (Luxemburg), Hollandia (Amszterdam), Belgium (Brüsszel, Oostende, stb...). A legkirályabb még mindig a franciaországi Les Sables d'Olonne a tengerpartjával és naplementéjével, valamint az uj favorit Luxemburg. Imádtam mindkettöt.

A mindennapokat tekintve, mégiscsak kell(ett) tanulnom egy kicsit, olyan petisen. Még van 3 vizsgám és egy beadandom a következö 6 napra. Hamarosan azokra is elkezdek készülni :)

Mi lesz most? Lassacskán megyek haza. Még 8 napom van, és ülök a repccsire. Na az sem lesz egyszerü. Mert Hollandiábol száll majd fel. Eindhoven-Budapest járat a menö mostanság (vagyis inkább az nem olyan drága). Junius 25-én nagyon reggel fogok valami vonatot, ami észak-kelet felé megy, és megprobálok kiérni a reptérre idöben. Szép lesz két börönddel meg egy utazotáskával keresztülvergödni a két országon, és gözöm nincs mi vár Eindhovenben. Buli :)

Az anyagiakkal boldogulok, zsíroskenyérre még futja. Hagymára már nem :)

Aki most államvizsgázik majd, annak elöre is egy kalappal, ha nem találkoznék vele addig.

Talán észrevettétek, hogy fogynak az ékezeteim. Ez azért van, mert fogynak a gombjaim is. Egyre kevesebben maradnak a billentyüzetben, ezért ugy döntöttem mellözöm a hosszu ékezeteket az é-t és  á-t kivéve.

Örülök hogy hallattam felölem, hamarosan otthon ;)

Ismét egy meglehetősen agyament estén vagyunk túl.
Bolgár barátaink, lakótársaink elkezdtek érdeklődni a magyar nyelv szépségei iránt. Először csak mi magyarul a kanál, fazék, pohár, stb. Utána már le is írta őket egyikük. Aranyosak voltak, ahogy küzdöttek a magánhangzóinkkal. Semmi különbséget nem tudtak felfedezni az 'O' és 'A' hangjaink között, az 'üveg' szót csak jüveg-nek tudják kiejteni. Viccesen próbáltak artikulálni, fejet előretolva, nyakat kinyújtva... tudjátok, mikor a macska hányni készül :) (Bolgárul a hányás povrestam. Csak hátha valaki érdeklődött.. :) )
Már ezen is igencsak sírva röhögtünk, de utána belecsaptunk a lecsóba. Jöjjenek a bolgár és magyar nyelv leghosszabb szavai. Ők elmondták az övék és fordították, hogy ez valami olyasmit jelent, hogy ne cselekedj a szabályok ellen. Na akkor mi is előhozakodtunk a mi kis megszentségtele.... és elkelképosztásíth... s a többi gyöngyszemünkkel. Elmondani még nem is volt annyira probléma. Leírnom kicsit nehezebb volt. Viszont ha megpróbáljátok angol fonetikával, mocskos vicces valami este 11-kor. Megsentsheegteleneeth...jóóféle. :) De itt még mindig talpon álltunk. Akkor mondjuk el egymás leghosszabb szavait. Ezt már felvettem videóra. Csinálok valami kis fájlt belőlük, és töltöm majd fel. Mindez semmi ahhoz képest, hogy Petike ugyan fordítsd már le mit jelentenek ezek a szavak... ühüm... Amikor is a példa ugye Gábor. Aki egy káposzta. Vagyis annak egy fajtája, a kelkáposzta. Folyamatban van, hogy ő még káposztábbá válik, és én néhány segítőmmel szeretném azt megakadályozni. Na most az az elkelkáposztásíthatat...mittudomén... szó az ez ellen irányuló ténykedét jelenti. Nem túl ízi ezt angolul elmogyorózni, de mindenképpen jó móka. :) (Nem Anya, nem szívtunk be, nyugi! :) )

Az utána következő icike picike pockos és luxosmoszkvicsos nyelvtörő már csak a hab volt a tortán, az övéikkel együtt.

Ha valakinek van ötlete, mi a legkönnyebb/gyorsabb mód 1,6Giga videóból kb 50 megát csinálni úgy hogy maradjon is belőle valami, szóljon! Nem túl hosszú, kb 10 perc, csak fényképezővel ilyen nagyot csinál..

Szép napot Nektek, néhány nap múlva visszatérek az aktuális hülyeségeimmel. :)
 

Annyi dolog van, amit le kell írnom, hogy majd jól ki is felejtem a 90%-át. De ez azért nem baj, mert a maradékban is lesz annyi élmény amennyi egy bolgbejegyzésbe kell.

Először is a legfontosabb, hogy voltam otthon. Naggyon jó volt :) Végre Szanizni, családozni, rokonozni, barátozni. Mindenkinek köszönöm a kedves fogadtatást, a reptérre kijövést, a kártyacsereberélést a kolihoz, a férőhelyeket, a finomságokat Anyukától, a Szani családdal lenni és a többit sok-sok mindent. Jó volt otthon, megérte hazamenni. Akivel nem tudtam találkozni attól bocsi, de ne aggódjon június végén megyek haza megint, ezúttal kicsit hosszabb időre! :)

A visszatérés nagyon nehéz, mégis kellemes volt. Az utam teljesen simán ment annak ellenére, hogy el kellett napolni a vulkán miatt. Nem is számítottam rá igazán, hogy el tudok jönni szombaton, azt a jegyet csak poénból foglaltam le. :P Végül ugye a csütörtök délután lett a nyerő. A repcsi ezúttal rendben felszállt, és két magyar lány mellett lett helyem, akikről később kiderült hogy ugyanabban a koliban laknak ahol mi. Mivel semmit nem tudtak az országról egy 3 órás továbkképzést volt szerencsém adni onnan kezdve, hogy a repülő nem Brüsszelben landol, hanem Charleroi-ban, ahonnan egy busz és egy vonatút jön Brüsszelig kb másfél óra időtartamban. Utána a szállás megtalálás, jól felkészült lányok voltak, de legalább jó fejek. Brüsszeltől Kortrijkig pedig a két orosz szomszéd lánnyal jöttem, akik épp Ibizáról jöttek vissza. Nekik sem volt olyan rossz. Egész jó színük lett. Este, amikor hazaértem a ház lakói ugráltak a nyakamba (Gabinak nem engedtem :D), hogy milyen jó hogy újra itt vagyok. Erre nem számítottam. Nem értem mit szeretnek bennem. Örültek volna hogy nem vagyok egy kicsit. :P Egész jó idő várt itt, úgyhogy rövidnadrágban és pólóban simán vissza tudtam jönni.

Ez volt ugye a csütörtök este. Pénteken mentünk Bruges-be. Az is tetszett. Most csak kevés városnézés volt, ám annál jobb, és egy előadás az Európai Parlament egyik képviselőjétől az EU-ról. Nem is volt rossz. Után lezsörtájm, akkor mentünk szétnézni, enni-inni.

Szombat az kis tanulással, bevásárlással, nagy főzőcskézéssel telt. Elkészítettem eddigi legjobb bolognai spagettimet. Fél kiló húsból :) Jól laktam tőle. Hihi.

Vasárnap Luxemburgan voltunk, ami nagyon tetszett. Akkora király helyen van, haza sem akartam jönni. Nem csodálom hogy magasan a legjobb GDP-jük van ez EU-ban. Ha olyan helyen laknánk nekünk is lenne annyi. Egy (vagy valamennyi) nagyon szép völgy választja ketté (vagy van valahol benne) az egész várost. Ja igen, mert hogy Luxemburgon belül Luxemburgban voltunk természetesen. :) Ha begyűjtöttem, kiválogattam és elforgattam őket, töltök fel jópár képet. Nem nagyon tudom leírni miért tetszett. Gyönyörű helyen van, nagyon nyugodt. Elég tiszta, és az általam várttal ellentétben, nem drága. Egy mustang cipő ugyanúgy 50€ körül van mint otthon. A nem túl puccos ruhák is kb olyan árban vannak mint Magyarországon. Természetesen ezek nem az átlagárak, de azok sem túl magasak. Ettem egy krumplilángos szerű cuccot valami búcsú szerű rendezvényen :) Vagyis hármat. Már elég éhes voltam, és gondoltam kipróbálok valami ottanit. Egy bolgár, egy belga és egy magyar lánnyal jártam be a várost. Most már nem csak a múzeumokat szeretem az ingyen wc miatt, hanem a szállodákat is. Köhhöm :P Tegnap mindkettőben voltam. Valamivel éjfél után értünk haza. Az út innen 3 és fél óra kürül volt busszal.

Ma pedig sárgarépafasírtot ettem. Vega kaja, Évi az egyik magyar lány csinálta. Répa, fokhagyma, vöröshagyma és fűszerek voltak benne, így volt megsütve. Ízlett. Ettem kettőt is. :) Voltam ma suliban is, utána csak tanultam. Már nincs egy göncöm amit felvehetnék, úgyhogy most szaladok valamit kimosni, mert holnap megyek az Európai Parlamentbe, Brüsszelbe. Kicsit keverem ott is a bajt. Van egy olyan érzésem, hogy az is jó lesz. ;)

Szép estét mindenkinek!

Igen, visszatértem! :)

A blogra is, és Kortrijkba is. Nagyon jó volt otthon, puszi mindenkinek.
És itt is nagyon jó újra. Akárhol legyek is, mindig nagyon hiányzik a másik..

Most remek utam volt, késés nélkül, végig jó társasággal. Ma megyek Bruges-be, egy kis kiruccanás egy előadással az EU-ról. Utána el kell kezdeni behozni a lemaradásomat tanulási téren, mert az akad egy pici :)

Fogok még írni az otthon létről és a visszaútról is, de most persze szaladnom kell, mint mindig. :)

Szép napot Nektek!

Hááát...

Tudom, ezzel nem kezdünk mondatot, de ez lett az összesített véleményem Londonról. Odamentünk, ott voltunk, visszajöttünk. 25€ volt az út, az valamivel több, mint 6500 Ft. Annyit megért. Utaztunk oda is és vissza is 5 órát, és ott voltunk 10-et. Még annyit is megért. De nem mostanában megyek vissza. Valahogy alulmúlta a várakozásaimat. Aki már volt ott az tudja hogy milyen, annak nem kell mondanom. Aki viszont még nem, az nehogy megijedjen ettől. Ez csak az én véleményem, sokaknak nagyon tetszett. Teszek fel majd képeket, csináltunk elég sokat.

Hogyan is történt? Szombaton reggel 5:30-kor indult a busz Kortrijkból, és 5 óra alatt voltunk ott. Eléggé meglepő volt, hogy a !busszal együtt! beszálltunk egy vonatba. Így szeltük át a La Mans csatornát. Kicsit meglepődtünk, amikor láttuk begurulni a túristákkal teli buszokat egy vonat belsejébe. Kis idő múlva ezt csinálta a miénk is. Nézzétek meg a képeket, amint megírtam ezt a postot kiválogatom a jobbakat, és feltöltöm őket. Elég érdekes volt így vonatozni. Kicsit benzinszagú, kicsit szűk, akinek klausztrofób hajlamai vannak ne próbálkozzanak vele. :)

A "parta szállást" követően zötyögtünk tovább a busszal London felé. A vidék tetszett. Zöld placcok, házikók, ilyesmik. Csini volt. Aztán ahogy beértünk a városba egyre nagyobb csalódás. Na nem az eső vagy a csúnya nő miatt. Az teljesen igaz. A városkép miatt. Akkora gettóba jutottunk hogy öröm volt nézni. Egy kicsit Amerikában, egy kicsit Mexikóban, de semmiképpen nem Londonban éreztem magam. A taxik és az emeletes buszok olyanok mint a képeken, filmeken, és rengetegen vannak. Miután beértünk a Trafalgar térre, leugráltunk a buszról (aminek ugye jobb oldalán voltak az ajtajai, ezzel megviccelve a bal oldali közlekedés összes többi résztvevőjét). Innen indult a városnézés. Egyéni jelleggel, 10 óra intertervallumban.

A képeken látni fogjátok, hogy miket néztünk meg. Többek között a London eye-t, a Parlamentet, a Westminster apátságot, a St. James parkot, a Nemzeti galériát, a British múzeumot, a St Paul katedrálist, a Tower-t és a Tower bridge-t, és én még miután a többiek kidőltek két hidat és Shakespeare Globe színházát is. Ja és persze a Temzét, mert hogy elég közel van hozzá majd az összes célpontunk. Elég soknak és látványosnak hangzik. Sok is volt, de nem taglózott le úgy ahogy vártam. Nem túl nagyok, semmi dísz...bár angolok, mit várok? :)

Mikor mindezzel végeztünk, és kb 15-ödször megáztunk egy nap alatt, 20:30-kor ottani idő szerint erősen vártuk a buszt, hogy vigyen minket haza. A sofőrt ez annyira nem zavarta, úgyhogy jóval 9 után jött értünk, és indultunk el. Mivel az utat már jól megismertem odafelé menet, vissza inkább aludtam. Tudok buszon aludni, jó is volt, nem is horkoltam.

Ja, és nagy respect a múzeumoknak. Imádom őket. Leginkább az ingyenes wc-jük miatt, de ez már nem fontos :)

Összegezve, mindenkinek meg kell nézni Londont legalább egyszer. Én viszont ha még vissza is megyek, élni és dolgoni biztos hogy nem ott fogok.

Hümm. Most értünk egy érdekes és hosszú konyhai beszélgetés végére. A sok téma közül egy még most is foglalkoztat. Aki olvas és tudja hogy kell kommentezni: szerintetek lehet-e igazi barátság fiú és lány között? :) Örök kérdés, jó mi?! Majd ha érkezett elég válasz én is elmondom a véleményem, de ezzel nem szeretnék befolyásolni senkit. Ha már ott tartotok, hogy írtok: melyik végén bontjátok fel a banánt? Amelyiken a fogó van, vagy a másikon, amelyiken nincs fogó? :) Legalább meglátom a kommentekből, hogy ki is olvassa a blogot! :P

Aztán ha nem jön a sok komment majd jól nem is írok többet, mert senki nem olvassa. HAHA! Amúgy egyáltalán nem történt semmi public az elmúlt pár napban, ezért gondoltam hogy írok pár kérdést, hogy mégis legyen itt valami. Na pápás

Ja, szombaton megyek Londonba. Majd akkor kaptok jó kis képeket meg bejegyzéseket.

Itt mindíg van min röhögni. Ebben sokat segít Gábor, aki gondoskodik arról, hogy ne tudjak unatkozni. Például ma nagy-nagy lelki nyugalommal áztattam néhány zoknit (mert ugye a mosoda drága hely, oda csak ünnepnapokon megyünk :P), és hallgattam valami lágy emberevő-metált, amikor csörgött a telefonom. Na mondom hát ez meg mi? (Jut eszembe aki szám nélkül csörget hetente, annak csak gratulálni tudok..) De most volt szám. Gáábor. Na mija? Közölte velem, hogy menjek már ki legyek szíves a sport centrumhoz, mert elveszítette a bicikli kulcsát. Valahogy oldjuk meg a helyzetet. Mondanom sem kell, kapva kaptam az alkalmon, megint elővettem az S betűs ruhám, és kirepültem... a biciklitárolóig a ház mögé, majd eltekertem a sport centrumhoz. Itt kell megjegyzem hogy itt hideg van :) Amikor odaértem, nekiálltunk megkeresni a kulcsot. Mindenhol ahol járt megnéztük. A legvalószínűbb eltűnési hely a squash terem volt, ahol van egy kis rés a fal és a padló között a sarokban. Bepofátlankodtunk két éppen játszó sráchoz hogy sorry, de emberéletek forognak kockán. (Itt Gáborra céloztam, akit már ki akartam nyírni, mert megint talált nekem elfoglaltságot.) Mivel jófej belgák voltak megengedték hogy szétnézzünk. Semmi. Nem láttam, nem volt sok fény. Na akkor szerezzünk egy lámpát. De honnan? Az őrtől lenyúltuk az ipari reflektor fényerejével rendelkező lámpácskáját (gondosan ügyeltem rá, hogy senkit ne lőjek keresztük vele), és következő körben azzal próbáltuk megkeresni a kulcsot. Mert ugye ez már este történt, amikor nem annyira látni az összes folyosón. Így sem találtuk. Na akkor lámpa vissza a gazdihoz, és vgyük haza a bringát. Itt jön a kedvencem. HOGYAN?

Adott a szituáció, hogy a bicikli a tárolóban, és szerencsére semmihez nincs odakötve, csak a rögzített zárral van lezárva, ami ugye nem engedi forogni a hátsó kereket. Így tolni csak akkor lehet, ha megemeli az ember a hátsó kereket, és csak az első forog. De hát nehogymár.. mi képzett egyetemisták vagyunk, kitalálunk valamit. Ki hát...

Körülbelül 10 percet szórakoztunk a kivilágított biciklitárolóban a két biciklivel, hogy úgy össze tudjuk illeszteni őket, hogy az enyémen guruljon az övé is. Nem jött össze, 1 méter múlva minden konstrukciónk összeomlott. Próbáltuk egymás mellet egy irányban, szembe fordítva, csomagtartón, vázon, kormányon, kézen állva, meg mindenhogy, de nem ment. Ekkor már kicsit zavart hogy sokan látnak a tárolóban, úgyhogy vállamra vettem a biciklit és elindultunk. El is jutottunk a parkolóig, ami szerencsére néhány helyen nincs kivilágítva. Na akkor újra egy kis agymunka. Hogy a fenébe..? Fel kellene kötni valahogy...de hogy? Áhhá! a lakatommal! Mert az egy lánc, amin van egy burkolat. Hová kössük? A legjobban a kormány tetszett, oda felkötjük a hátsó kereket, és egymás mellett eltoljuk a két bringát. Nem jó. Össze-vissza akadnak egymásban. Mikor is kipattant az isteni szikra.. Kössük egymás mögé őket! Az én csomagtartómhoz az ő kerekét. Így meg lesz emelve, és nem is akadnak össze. És működött! Én toltam elől az én bringámat, ő pedig kormányozta az övét ami háttal jött közvetlenül utána.

Így indultunk el a másfél kilométeres útra. Közben mindíg tovább fejtegetve, mit csinálunk ha jön a minden este cirkáló rendőrség. Nem sok kellett hogy sírjak a röhögéstől amíg hazaértünk. Kicsit sem néztünk ki úgy mint akik éppen most 'szerezték' az új bringát :) Mielőtt felértünk a főútra, még valaki dudált is nekünk kifejezve egyetértését, miszerint az ész ismét győzedelmeskedett a nyers erő felett. (Vagy csak azt szerette volna mondani, hogy ne lopjátok el EEE! Nem tudjuk..) Miután felértünk a főútra odaértünk Évi, az egyik magyar lány ablaka alá. Vagyis vele szembe, az utca túloldalára. (~20-25m) Csak mutassuk meg neki mit tudunk, írtam is neki egy sms-t hogy nézzen ki az ablakon. Kinézett, és néhány perc kiabálás után meg is tudta mi történt. Mondanom sem kell ő is örült neki :) Így már csak néhány lépés és egy pár közel parkoló autó választott el minket a céltól. Miután mindent leküzdöttünk befutottunk a biciklitárolóba. A kulcs egyelőre nincs meg, reménykedünk benne hogy a boltban ahol béreltük lesz belőle egy másolat, és nem kell ezt megcsinálni egy 6 km-es túrán is fényes nappal a városközponton keresztül... ;)

Az előző postot is elolvasni ám! :)

Nohát. Ismét egy újabb bejegyzés. Vissza kell fognom magam. :)

Akinek esetleg még nem újságoltam volna el, Szani meglátogatott hétvégén. Végre láttuk egymást :) A személyes részletekkel nem terhelnélek Titeket, de azért van jónéhány kép, amit megnézhettek. Voltunk az Északi-tengernél, ami szeritnem nagyon jól nézett ki, csak rettentő hideg volt. Fújt a szél, és még egy kicsit nehezen tűrjük az északi klímát. Egy kávézóban leittuk magunkat forró csokival, és ettünk eredeti belga waffelt is :) Erról is van kép. Volt belga sör és sültkrumpli..amik ha kitaláljátok, ha nem: szintén belgarikumok. (Ilyet ér csinálni? belga+hungarikum=??? belgarikum? :D Na mindegy értitek...olyan cucc, amit itt állandóan esznek és isznak a történelem kezdete óta.)

Ez volt itt az eddigi legjobb hétvégém, csak kár hogy ilyen gyorsan eltelt az az alig több, mint 3 nap. Még ilyet sokat!! :*

A következő úticélom London, március 20-án. Nincs is olyan messze. Onnan is lesznek képek, abban biztosak lehettek ;)

A cím ne tévesszen meg senkit, még nincs hétvége. Az előzőről írok pár szót. Történt ugyanis, hogy Petikét ismét Franciaországra szabadították. Na most is volt minden. Párizsban párizsis kenyér evés, csoporttól leszakadás, jól eltévedés, Eiffel-toronyból órákig bámulás, mindent lefényképezés, nemnormális videó készítés.

Voltak arcok. Mindneki akinek nincs más munkája, vagy ezt tekinti életcéljának, az Eiffel-tornyokat árul az utácán. Kulcstartónyitól az 1:1 méretarányig, világítóstól a levegőbe lőhető, majd visszajövősig. És rámenősek, nyomulósak. Nem kicsit. De szerencsére közöttük is talál a szefüles turista érdekeset. Épp a Louvre kertjében üldögéltünk (mert ugye ez nekünk már csak ilyen természetes :P) amikor gondoltunk egyet, és ott termett egy nem annyira fiatal-ember, egy néger bácsi. Kevés foggal, annál szélesebb mosollyal :) Pár másodpercig hozzánk se fordult, mi éppen beszélgettünk, majd megszólalt: "Hármat egy Euróért!". Mi néztünk, hogy WTF? ő meg nevetett. Mondjuk tud magyarul? Erre ő: "Három". Szóval tudott :D Mondott még köszönömöt, számolta hogy hányat veszünk, és néhány másik magyar szót. Mókás volt. Na ő volt az akitől szívesen vettem akármit is. Nem vagyok benne biztos, hogy közvetlenül a gyártótól vásárolta volna :P, vagy hogy ütés-, karc-, és cseppálló lenne, de a története miatt fog sokat jelenteni.

Hol jártunk? Természetesen nem csak a toronynál. Notre Dame, Louvre, Orsay múzeum és még sorolhatnám. A képeken, amiket FELTÖLTÖTTEM :) láthattok jópár helyet. Azaz láthatnátok, ha nem kezdtünk volna komoly gondolkodásba azt illetően, hogy nekünk bizony mindegyiken rajta kell lennünk, mert akkor az sokkal személyesebb lesz és nem úgy néznek majd ki, mintha most gugliztuk volna össze őket. :) Így, majd meglátjátok, a legtöbb világcsodának majd legalább a felét kitakarom :D Dehát Ti úgyis rám vagytok kíváncsiak, nem? :P

Talán ennyit arról a kirándulásról. Millió élény fűződik hozzá, de ezeket úgysem tudnám mind leírni. Majd amikor télen a koliban a kandalló mellett lapozgatjuk a képeket, akkor mesélek Nektek :) Most pedig jöjjön néhány közérdekű információ a mindennapjaimat illetően. Már itt is utál mindenki, mert miután megkaptam a legjobb és legnagyobb szobát a házban, végre kialakítottam az órarendemet is. Hogy mondjam.. zsúfoltnak nem mondanám :) Minden hétfőn van egy órám, és minden második csütörtökön is egy :) És itt végére is értem a felsorolásnak. A többiek viszont tényleg járnak suliba. De nehogy most azt higyjétek, hogy nekem ettől az élet fenékig tejfel! Vannak ám projektmunkáim! Tehát itthon kell tanulnom (vagy ahol akarok) súlyos könyvekből, az Internetről, majd a felhalmozott tudást egy-egy feladat megoldásában villanthatom meg a tanároknak.

Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést csak pár sorra gondoltam, hogy úgysem lesz kedvem oldalakat írni. Megszaladt, mindegy. Most már ki nem tölröm. De hogy át nem olvasom hogy van-e hiba benne, az tuti. Aki talál próbálja meg kijavítani. Ha nem megy, akkor tartsa meg :)

Pusszantás, legközelebb szerintem jövőhét elején jelentkezem. Vagy később :)

Ami már ugye hétfő éjjel készül, de ennyi belefér.

Mindössze annyi a lényege, hogy tettem fel pár képet a többihez.

Itt tudjátok megsasolni őket: indafoto.hu/yetipeti

Ezt a mondatot a vizsgáztató belga leányzó ejtette meg a mai holland írásbelim leadásakor. Történt ugyanis, hogy reggel mindenkinek be kellett menni egyesével szóban felelni, majd délután írtuk együtt az írásbelit. Az írásbeli eredményéről még nem tudok nyilatkozni, de a szóbelim magáért beszél. Ha a tantónéni azt mondja hogy orálból jó vagyok, akkor jó vagyok :D (Ha lesz eredmény és >=2, akkor publikálom :) )

Ma squash-oltam egy kicsit, de csak beugró voltam mert elvileg kondiba akartam menni, csak az a suliszünet miatt zárva van. (???) Az öltözőben megalkottuk Gabival a 'szarbanhagyásos gázolás' fogalmát, aminek felhőtlenül tudunk örülni azóta is :) (Ha már más is kitalálta ne írjátok meg, elrontaná az örömünk..Bár most hogy így olvasom, másoknak nem is biztos hogy olyan vicces. Akkor ez is olyan gáz poén lesz amin csak a gazdái tudnak nevetni. Nem baj, olvassatok már rossz blogot is néha! :) )

Ma este megint valakinek születésnapja van, úgyhogy megyünk bulizni. Ez olyan jó kis konyhában állós, beszélgetős, hamar megunós és hazajövős party lesz.

Képeket azt hiszem ma sem töltöttem fel. De hátha a holnapi részben ;)

Ma mostunk. Nem volt egyszerű. Nem azért mert nincs benne tapasztalatom, már jópár éve magamra mosok. De nem mosodában. Itt ugye nincsenek közös mosógépek a szállásokon, mint a kollégiumban voltak, hanem van a városban egy mosoda, ahol 4€-ért ki lehet mosni, és 1€-ért lehet szárítani a ruhákat. Jó mulatság volt bepakolni a gurulós bőröndbe az összes szennyes ruhát, és bevinni a belvárosba. Hallottuk, hogy csak 50 centesekkel lehet megetetni a mosógépet, de természetesen ilyenkor nincs az embernek. A pénzváltó automata nem működött a mosodában, úgyhogy mehettünk az összes gurulós bőröndbe, sport táskákba és nylon zacskóba csomagolt szennyessel az aldiba, hogy vegyünk valamit, amiből majd remélhetőlet tudnak 50 centesekkel visszaadni. Meg is tették, aranyos néni volt. Kimostunk, ketten négy mosógépben egyszerre. A szárításnál volt egy kis félelmünk, mert a harmadik szárítógép ki volt égve. De úgy szó szerint, hogy látszott a korom az elején, kirobbant az üvege, és a bennégett ruha maradéka is ott volt. Legközelebb viszem a fényképezőgépem mosni is, és megörökítem Nektek.

Kb másfél órás turtúra után sikerült kimosni, de mivel a szárítás nem sikerült maradéktalanul, a ruhák nedvesek és nehezek maradtak. Kisebb gerincferdüléssel felvonszoltuk a buszra a ruhákat, az utasok nagy mulatságára. Jó is az, amikor 20 kilós táskákkal próbálsz meg bérletet érvényesíttetni... :)

Miközben mostunk, tanulni kellett a hollandot, mert holnap vizsga lesz belőle. Ez úgy sikerült, hogy a mosás elindítása utáni ötödik percben én megéheztem, és kimentünk egy szimpatikus pékségbe. És itt megtörtént. Életemben először. Találkoztam az első belgával, aki nem beszélt angolul. Egy kukkot sem. Végre megvolt az első vérre menő activity :) "Ha enni akarsz küzdj" jeligével. Mivel ide holland tanulás előtt (azaz inkább helyett) mentünk, nem tudtam megkérdezni a nénitől, hogy akkor most mivel van töltve az a csokis tetejű péksüti, és hogy ad-e kettőt két €-ért. De látta rajtam hogy éhes vagyok, és adott. Szerintem sosem fogja megtudni, hogy én miket kérdeztem tőle, és én sem fogom sose megtudni, hogy ő miket válaszolt, de mindenképpen jól szórakoztunk :)

Erre csak egy na 'mi a fene volt ez'-t tudok mondani. Történt ugyanis, hogy ma, az utolsó holland óránkon délután egy filmet néztünk. Belga filmet, természetesen holland felirattal. Ez nem is volt gond, mert ugye két hét után mindenki majdnem anyanyelvi szinten beszéli a hollandot (egy kukkot nem értettünk belőle), viszont maga a film valami brutális volt. Tele volt gyilkolászással, ágyjelenettel (sokszor ágy nélkül) a nemek mindenféle kombinációjában, érthetetlen kusza sztorival, undorító részletekkel, és rossz zenével. Nagyon jót mulattunk rajta a hátsó sorban. :)

Holnap sünnap, alszom és mosok. Már nem árt egyiket sem :) Valamint hollandot tanulok, mert szerdán vizsgaa! 

Most éppen hallgatjuk, ahogy a vízvezetékszerelők pumpálnak. Kora délután óta itt rontják a levegőt, és javítják a szennyvizünk közérzetét egy kis tisztogatással. Nagyon remélem hogy ma már megoldják, mert szombat óta nagyon korlátozott a zuhanyzó és wc használat.

Ma Brüsszelbe mentünk egy karneválra, egy maskarás felvonulásra. Kicsit megnehezítette a helyzetünket, hogy ma nem volt Brüsszelben karnevál:)

Ettől függetlenül jó kis túra volt. Befizettünk egy városnéző buszra. Megnéztük az atomiumot, a pisilő kisfiút és voltunk a nagy piacon is. Megittam az első belga forrócsokimat. Nagyon finom volt. A lányok végigkóstolták az összes csokit a városban, mert minden csokiüzletbe bementünk, és ugye az összesben lehet kóstolni. Rögtön az elsőben be is vásároltak, úgyhogy a többibe már 6 zsák csokival mentünk "csak nézelődni", azaz bekajálni az ingyen csokiból. :)
Az egész városban karácsonyi hangulatunk volt. A hó, a zenék a boltokban és kávézóban, a nagy piac (töltök fel majd képet, nagyon szép hely). Apropó képfeltöltés. Most már van egy csomó. Hét elején a suliban feltöltök jó néhányat.
Franciaországból is vannak, mert ott is voltam ezen a héten. Megnéztünk egy múzeumot és egy templomot, utána ettünk-ittunk. Ezt két külön városban, nehogy már megunjuk valamelyiket.
Úgy döntöttem, hogy inkább több rövid blogbejegyzést írok majd, mert a hosszúakra nincs mindig időm, és ha sokáig halasztom elfelejtem a dolgokat.

 Azért 1-2 képet raktam fel indafotóra. indafoto.hu/yetipeti

Igazán jó reggelt minden kedves Olvasónak!

Ez már itt a jó sokadik napom, és van is egy kis időm írni. Sok minden történt az utolsó bejegyzésem óta. Elkezdődött az iskola, ismerkedtem az emberekkel, a várossal. De nézzük kicsit több konkrétummal.

Hétfő óta hollandot tanulok. Maga a nyelv eddig nem tűnik túl nehéznek, nagyon hasonlít a németre és az angolra. Az egyedüli ami a nehézséget jelenti az, hogy rettentő gyorsan haladunk. Itthon meg valahogy sosem marad idő tanulni a másnapi órára. Kihasználjuk a társasági élet nyújtotta lehetőségeket... rohangálunk, nézelődünk, beszélgetünk, bulizunk, nagyokat eszünk. Ezek mellett elég kevés idő marad tanulni. (Nyugi Anyu, azt is fogok időben :))

Már béreltünk bringákat is. Nagyon szexi sárga drótszamara van mindenkinek. Ha meggyógyul a net itt a szálláson akkor töltök fel róla képet.

Apropó szállás. Megint jól kifogtam. 2 nappal később költöztem ide mint a többiek, így az én szobámat addig senki sem látta. Addig a percig szerettek, amíg meg nem mutattam nekik, hogy mi lapul az ajtó mögött. A szoba dupla akkora mint mindenki másé. Körülbelül akkora, mint a kollégiumi szobánk konyhával együtt, ahol eddig hárman éltünk. Valamiért a normál cuccokon kívül nekem 2 szekrényem és asztalom van. A falak ki vannak tapétázva vidám sárgára, a többieké fehérre meszelve. Van padlószőnyegem, mindenhol máshol linóleum. Függöny, jó kis poszterek, asztali lámpa, apróbb ajándékok mindenhol. Majd erről is lesz kép.

Egyelőre az Internettel eléggé hadilábon állunk, mert forgalomkorlátos, és mi még az előző lakók által elhasznált net maradékát fogyasztjuk. Havi 100GB/ház a korlát, utána rettentően belassul. Holnap lesz elvileg a hóforduló. Epekedve várjuk.

Február 27-én megyek Franciaországba. Bebeee :) Már 3 darab, egy napos kirándulásról tudunk, amire sulis szervezésben mehetünk. Első ugye Párizs, a második London, a harmadik Amszterdam lesz. A párizsira már megvan a jegyünk. (Nem Tomi, nem olyan párizsi! Ez nem kajajegy, hanem buszjegy :)) Belépőkkel és utiköltséggel együtt 25€-ba kerül. Ez 6800 Ft körül van. Szerintem az nem pénz érte. A másik két út is hasonlóan olcsó lesz.

Kedves Tesó! Nem Kotlósban lakom, hanem Kortrijkban, és nem az olaszokat hanem a belgákat boldogítom, de örülök hogy még mindig a régi vagy. :)
Tomi. Örülök hogy így aggódsz az emésztésemért, de teljesen rendben van, köszönöm. :)
Továbbá köszönöm mindenkinek, aki írja a kommenteket! Jókat derülök rajtuk és látom hogy legalább nem hiába fogyasztom a tintát a gépből. :)
Most van néhány sürgős ennivalóm, úgyhogy be is fejezem mára a (b)logolást.

Nagy cuppanós mindenkinek, vigyázzatok Ti is magatokra! :)
Peti

Nem is én lennék, ha olyan simán ment volna az utazás, mint ahogy azt terveztem.
A mai ellenségem a HÓ volt. Minden formában, mennyiségben és időben.
Egyelőre csak nagy vonalakban annyit, hogy a 15:00-s indulás helyett 21:00 óra után szállt fel a repcsi. Éjfél elmúlt, mire kiszállhattunk belőle. Nagy szerencsénk volt, hogy Brüsszelbe kijöttek értünk kocsival. Értünk, mert közben verbuváltam egy 5 fős csapatot a repülőn, akik szintén ide tartottak. Így 3 körül ideértünk egy ideiglenes szálláshelyre. Van egy saját szobám. Nem rossz, de fűtés nem igazán van. Jelenlegi felállás rövidnadrág, kapucnis pulcsi és vastag zokni térdig húzva. Ez ma a pizsi :) Ja, és még nincs ágyneműm, így pl takaró sem :) Móka a köbön. És a legnagyobb, hogy holnap vasárnap lesz, (azaz ma már az van) és Belgiumban vasárnap nincsenek nyitva a boltok. Természetesen egy falat kajám vagy piám sincs. Így délelőtt majd keressük a kivételeket, akik mégis nyitva vannak.

Sok mesélni való lesz még az utazással kapcsolatban, de gondoltam írok pár sort megnyugtatásul, hogy ideértem. Most már mindenki nyugodtan álomra hajthatja a fejét. :)

Én is lepihenek, mert ha jól látom mindjárt 5 óra.

Pusszantás Nektek, holnap töltök fel pár képet is.

Üdv Nektek!

Ezen az oldalon olvashatjátok majd, hogy mi történik velem a nagyvilágban.
2010.01.30-a lesz az a bizonyos nap, amikor felpattanok a repülőre, és belecsapok a lecsóba. Belgiumba, azon belül is Kortrijkba megyek 'tanulni'. :) Nem ígérem, hogy sűrűn fogom frissíteni a blogot, de legalább hetente megpróbálom.

Első nekifutásra ennyi bőven elég.

BB

 További képek az indafoto.hu/yetipeti oldalon várhatóak.