A cím ne tévesszen meg senkit, még nincs hétvége. Az előzőről írok pár szót. Történt ugyanis, hogy Petikét ismét Franciaországra szabadították. Na most is volt minden. Párizsban párizsis kenyér evés, csoporttól leszakadás, jól eltévedés, Eiffel-toronyból órákig bámulás, mindent lefényképezés, nemnormális videó készítés.

Voltak arcok. Mindneki akinek nincs más munkája, vagy ezt tekinti életcéljának, az Eiffel-tornyokat árul az utácán. Kulcstartónyitól az 1:1 méretarányig, világítóstól a levegőbe lőhető, majd visszajövősig. És rámenősek, nyomulósak. Nem kicsit. De szerencsére közöttük is talál a szefüles turista érdekeset. Épp a Louvre kertjében üldögéltünk (mert ugye ez nekünk már csak ilyen természetes :P) amikor gondoltunk egyet, és ott termett egy nem annyira fiatal-ember, egy néger bácsi. Kevés foggal, annál szélesebb mosollyal :) Pár másodpercig hozzánk se fordult, mi éppen beszélgettünk, majd megszólalt: "Hármat egy Euróért!". Mi néztünk, hogy WTF? ő meg nevetett. Mondjuk tud magyarul? Erre ő: "Három". Szóval tudott :D Mondott még köszönömöt, számolta hogy hányat veszünk, és néhány másik magyar szót. Mókás volt. Na ő volt az akitől szívesen vettem akármit is. Nem vagyok benne biztos, hogy közvetlenül a gyártótól vásárolta volna :P, vagy hogy ütés-, karc-, és cseppálló lenne, de a története miatt fog sokat jelenteni.

Hol jártunk? Természetesen nem csak a toronynál. Notre Dame, Louvre, Orsay múzeum és még sorolhatnám. A képeken, amiket FELTÖLTÖTTEM :) láthattok jópár helyet. Azaz láthatnátok, ha nem kezdtünk volna komoly gondolkodásba azt illetően, hogy nekünk bizony mindegyiken rajta kell lennünk, mert akkor az sokkal személyesebb lesz és nem úgy néznek majd ki, mintha most gugliztuk volna össze őket. :) Így, majd meglátjátok, a legtöbb világcsodának majd legalább a felét kitakarom :D Dehát Ti úgyis rám vagytok kíváncsiak, nem? :P

Talán ennyit arról a kirándulásról. Millió élény fűződik hozzá, de ezeket úgysem tudnám mind leírni. Majd amikor télen a koliban a kandalló mellett lapozgatjuk a képeket, akkor mesélek Nektek :) Most pedig jöjjön néhány közérdekű információ a mindennapjaimat illetően. Már itt is utál mindenki, mert miután megkaptam a legjobb és legnagyobb szobát a házban, végre kialakítottam az órarendemet is. Hogy mondjam.. zsúfoltnak nem mondanám :) Minden hétfőn van egy órám, és minden második csütörtökön is egy :) És itt végére is értem a felsorolásnak. A többiek viszont tényleg járnak suliba. De nehogy most azt higyjétek, hogy nekem ettől az élet fenékig tejfel! Vannak ám projektmunkáim! Tehát itthon kell tanulnom (vagy ahol akarok) súlyos könyvekből, az Internetről, majd a felhalmozott tudást egy-egy feladat megoldásában villanthatom meg a tanároknak.

Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést csak pár sorra gondoltam, hogy úgysem lesz kedvem oldalakat írni. Megszaladt, mindegy. Most már ki nem tölröm. De hogy át nem olvasom hogy van-e hiba benne, az tuti. Aki talál próbálja meg kijavítani. Ha nem megy, akkor tartsa meg :)

Pusszantás, legközelebb szerintem jövőhét elején jelentkezem. Vagy később :)