Itt mindíg van min röhögni. Ebben sokat segít Gábor, aki gondoskodik arról, hogy ne tudjak unatkozni. Például ma nagy-nagy lelki nyugalommal áztattam néhány zoknit (mert ugye a mosoda drága hely, oda csak ünnepnapokon megyünk :P), és hallgattam valami lágy emberevő-metált, amikor csörgött a telefonom. Na mondom hát ez meg mi? (Jut eszembe aki szám nélkül csörget hetente, annak csak gratulálni tudok..) De most volt szám. Gáábor. Na mija? Közölte velem, hogy menjek már ki legyek szíves a sport centrumhoz, mert elveszítette a bicikli kulcsát. Valahogy oldjuk meg a helyzetet. Mondanom sem kell, kapva kaptam az alkalmon, megint elővettem az S betűs ruhám, és kirepültem... a biciklitárolóig a ház mögé, majd eltekertem a sport centrumhoz. Itt kell megjegyzem hogy itt hideg van :) Amikor odaértem, nekiálltunk megkeresni a kulcsot. Mindenhol ahol járt megnéztük. A legvalószínűbb eltűnési hely a squash terem volt, ahol van egy kis rés a fal és a padló között a sarokban. Bepofátlankodtunk két éppen játszó sráchoz hogy sorry, de emberéletek forognak kockán. (Itt Gáborra céloztam, akit már ki akartam nyírni, mert megint talált nekem elfoglaltságot.) Mivel jófej belgák voltak megengedték hogy szétnézzünk. Semmi. Nem láttam, nem volt sok fény. Na akkor szerezzünk egy lámpát. De honnan? Az őrtől lenyúltuk az ipari reflektor fényerejével rendelkező lámpácskáját (gondosan ügyeltem rá, hogy senkit ne lőjek keresztük vele), és következő körben azzal próbáltuk megkeresni a kulcsot. Mert ugye ez már este történt, amikor nem annyira látni az összes folyosón. Így sem találtuk. Na akkor lámpa vissza a gazdihoz, és vgyük haza a bringát. Itt jön a kedvencem. HOGYAN?

Adott a szituáció, hogy a bicikli a tárolóban, és szerencsére semmihez nincs odakötve, csak a rögzített zárral van lezárva, ami ugye nem engedi forogni a hátsó kereket. Így tolni csak akkor lehet, ha megemeli az ember a hátsó kereket, és csak az első forog. De hát nehogymár.. mi képzett egyetemisták vagyunk, kitalálunk valamit. Ki hát...

Körülbelül 10 percet szórakoztunk a kivilágított biciklitárolóban a két biciklivel, hogy úgy össze tudjuk illeszteni őket, hogy az enyémen guruljon az övé is. Nem jött össze, 1 méter múlva minden konstrukciónk összeomlott. Próbáltuk egymás mellet egy irányban, szembe fordítva, csomagtartón, vázon, kormányon, kézen állva, meg mindenhogy, de nem ment. Ekkor már kicsit zavart hogy sokan látnak a tárolóban, úgyhogy vállamra vettem a biciklit és elindultunk. El is jutottunk a parkolóig, ami szerencsére néhány helyen nincs kivilágítva. Na akkor újra egy kis agymunka. Hogy a fenébe..? Fel kellene kötni valahogy...de hogy? Áhhá! a lakatommal! Mert az egy lánc, amin van egy burkolat. Hová kössük? A legjobban a kormány tetszett, oda felkötjük a hátsó kereket, és egymás mellett eltoljuk a két bringát. Nem jó. Össze-vissza akadnak egymásban. Mikor is kipattant az isteni szikra.. Kössük egymás mögé őket! Az én csomagtartómhoz az ő kerekét. Így meg lesz emelve, és nem is akadnak össze. És működött! Én toltam elől az én bringámat, ő pedig kormányozta az övét ami háttal jött közvetlenül utána.

Így indultunk el a másfél kilométeres útra. Közben mindíg tovább fejtegetve, mit csinálunk ha jön a minden este cirkáló rendőrség. Nem sok kellett hogy sírjak a röhögéstől amíg hazaértünk. Kicsit sem néztünk ki úgy mint akik éppen most 'szerezték' az új bringát :) Mielőtt felértünk a főútra, még valaki dudált is nekünk kifejezve egyetértését, miszerint az ész ismét győzedelmeskedett a nyers erő felett. (Vagy csak azt szerette volna mondani, hogy ne lopjátok el EEE! Nem tudjuk..) Miután felértünk a főútra odaértünk Évi, az egyik magyar lány ablaka alá. Vagyis vele szembe, az utca túloldalára. (~20-25m) Csak mutassuk meg neki mit tudunk, írtam is neki egy sms-t hogy nézzen ki az ablakon. Kinézett, és néhány perc kiabálás után meg is tudta mi történt. Mondanom sem kell ő is örült neki :) Így már csak néhány lépés és egy pár közel parkoló autó választott el minket a céltól. Miután mindent leküzdöttünk befutottunk a biciklitárolóba. A kulcs egyelőre nincs meg, reménykedünk benne hogy a boltban ahol béreltük lesz belőle egy másolat, és nem kell ezt megcsinálni egy 6 km-es túrán is fényes nappal a városközponton keresztül... ;)

Az előző postot is elolvasni ám! :)